A Kuvasz ősi magyar őrzőkutya

Amikor azt mondjuk, hogy a Kuvaszozást és a tenyésztést az alapoktól kell újraépíteni, azt nagyon komolyan gondoljuk. Döbbenetes látni, hogy a fajta kapcsán még a legalapvetőbb kérdések sem tisztázottak. Kezdve a legfontosabbal: azzal, hogy mi is az a Kuvasz? 

A KUVASZ ŐSI MAGYAR ŐRZŐKUTYA.

Ennyi. Nem több és nem kevesebb.

A Kuvasz kimagasló képességeit több speciális feladatkörben használták, és használták ki. Ilyen speciális feladatkör volt a professzionális szintű jószágőrzés, de kisebb számban a szakszerűen végzett vadásztatás is. Tehát a Kuvasz elsősorban és alapvetően nem pásztorkutya, mint ahogyan nem is vadászkutya! Ezeknél sokkal több. Aki a Kuvaszt pásztorkutyának hívja, nem téved nagyot, ám a fajta történetének és használatának csupán egy specializációját emeli ki. És a jó Kuvaszban nem egy specializáció résztulajdonságai, hanem maga az eredeti, teljes tudáskészlet jelen van.

Van egy logikája a "pásztorkutyás" gondolkodásmódnak is, de ezen mi már sok évvel ezelőtt túlléptünk, több okból is, melyek közül a döntő a sorrendiség kérdése (lásd alább az 1. pontban). Emellett a pragmatikus pásztorkutyázásról azt az alapvető tételt is tudni kell, hogy nem fajtaspecifikus, hanem tulajdonság specifikus szemlélet! Magyarán, a haszon maximalizálása érdekében egy "profi" pásztor mindig a számára leginkább megfelelő tulajdonságú kutyákat részesíti előnyben, esetleg tenyészt valamelyikkel, de a kutyák fajtájától függetlenül. A gyakorlatban pl. az erdélyi pásztorkutyázásban a leggyakrabban keverék kutyákból álló nyájőrző falkákat látunk. Botorság feltételezni, hogy egy ottani átlagos nyájtulajdonos "Kuvaszrajongó" lenne, vagy akár a régmúltban az lett volna! Ő olyan kutyával őrizteti a nyáját, amit a közelben éppen megfelelőnek talál, és a fajta kérdése érdekli a legkevésbé.

Egyébiránt ez a tevékenység a helyszíne miatt - hiszen a pásztorkodás lényege a természetes, zöld vegetáció legeltetése - kissé megtévesztően természetközeli módnak tűnik, de valójában maga a logika egy meglehetősen "üzemszerű" működést takar, amelynek egyetlen célja, hogy a jószágok birtokosának profitját maximalizálni lehessen. Ez így volt a középkorban, és így van ma is. Ebben a rendszerben a kutya egy eszköz, egy "csavar a gépezetben". Lehet persze eköré romantikus ábrándokat szőni, a többség álmodozó hajlamát és a természet iránti rajongását kihasználva. A valóságban a kutyák állapota, élete, emberhez való kapcsolata gyakran már jóval kevésbé romantikus képet fest. Tőlünk nyugatra és délre (pireneusi hegyikutya, maremma stb.) a hegyi pásztorkodásban sokkal jobban tudnak figyelni nemcsak a kutyák állapotára, de a fajtatisztaság megtartására is, főleg azért, mert a fajtatiszta populáció jóval nagyobb, mint pl. a Kuvaszé, így van lehetőség a szelektálásra.

Azért azt mindenképpen szögezzük le, hogy a Kuvasz pusztán eszközként való használata a fajtától idegen szemlélet. "Használás" és "kihasználás" között éles különbség van!

Most pedig álljon itt egy rövidebb, de tételes összegzés arról, hogy miért helyesebb a Kuvaszt ősi magyar őrzőkutyának nevezni, és nem pásztorkutyának:

1. A sorrend kérdése.

Az ősi Kuvasz sok ezer éve a jószágcsoportok mellé nem "nulla" tudással került! Mivel a nomád korszakban a folyamatosan területet váltó, vándorló nagycsaládokat, azok vagyonát, jószágait éppúgy falkában kellett a nagyragadozók és az emberi ellenségek ellen védenie, mint később a jószágcsoportok esetében, a Kuvasz már kész tudással, de legalábbis erős, könnyen aktivizálható irányultságokkal rendelkezett. Ha nem így lett volna, később, a félnomád kor "pásztorai" nem választottak volna ki maguknak egyetlen ősi Kuvaszt sem. Itt fontos kiemelni, hogy a nomád és a félnomád korszak egymásutánja, sorrendisége egy kevéssé vitatott történelmi tény. Mint ahogyan az is, hogy a félnomád, már összeterelt, nagy jószágcsoportokat őrző kutyák nem a „semmiből teremtek”, arról pedig szintén nem tudunk, hogy a kor pásztorai kutyakiképzéssel foglalkoztak volna egy eredetileg semmit sem tudó kutyafajta átformálása érdekében.

A Kuvasz mai - sajnos egyre csökkenő mértékű - tudását tehát nem a pásztorkodásból szerezte meg, hanem annak javarészével a pásztorkodásra való kiválasztáskor már rendelkezett. Így talán már érthető, hogy mennyire álságos dolog azt állítani, vagy hallgatólagosan úgy tenni, mintha a pásztorkodás faragott volna kutyát a Kuvaszból! 

2. Specializáció.

A fentiekből fakadóan a Kuvasz pásztorkutyás működése mindössze egy specializáció. Jóval jelentősebb, de lényegében éppen olyan specializáció, mint pl. az arra szelektált Kuvaszokkal történő vadásztatás volt bölényre, medvére, vagy vaddisznóra.

3. A pásztorkutyákénál szélesebb tudásbázis.

Az előzőekből az következik, hogy az ősi Kuvasz nagyobb, szélesebb spektrumú tudással és képességekkel rendelkezett, mint amit a pásztorok (vagy a vadászok) később használtak belőle. Mi a Gyémánt Kuvasz Kupán éppen ezért nyúlunk vissza ehhez az ősi tudáshoz, tehát azt az ősi képességbázist mérjük, amiből minden egyéb tudás ered.

4. A "pásztorkutya" egy modern kifejezés.

A fentieken túl fontos tudni, hogy a "pásztorkutya" kifejezés nem ősi kifejezés. A "pásztor" a latin "pastor" szó magyarított változata, középkori, tehát mindenképpen a Kárpát-medencében felvett kifejezés. Így teljesen kizárt, hogy magyar elődeink az ősi időkben, sok ezer éven keresztül a Kuvaszt, vagy a Kuvasz elődöt akárcsak egyszer is "pásztorkutyának" nevezték volna.

5. A használati arányok.

A Kuvasz kifejezetten jószágcsoportok melletti alkalmazásának aránya a valaha élt Kuvaszok tekintetében jóval alatta marad az általános vélekedések szerinti értékeknek! Egy átlagos XIX. század eleji nagyobb mezőváros határában nagyjából 5-6 jószágcsoport volt található (ha azt a parcellázottság egyáltalán megengedte). Ezek mindegyike mellett sem Kuvasz teljesített szolgálatot. Nagyságrendileg legfeljebb 5-10 Kuvasz lehetett a határban a jószágokkal, ha a gazdák hajlandóak voltak a jószág mellett éppen egy nagytestű Kuvaszt etetni. Ahol naponta kiterelt jószágcsoportok éltek, pl. egy tehéncsorda esetében a kistestű, de a marhákat kiválóan irányító pumi-mudi-puli jellegű kutyákon kívül aligha volt szükség még egy termetes kutyára is. Ezzel szemben magában a mezővárosban és tanyavilágában az ott élő tízezer lakos alapján legalább 1000 ház volt, ahol legalább minden tizedik udvarban Kuvasz őrizte a nyugalmat. Tehát a családok mellett szerény becsléssel is legalább 100 Kuvasz lehetett, a jószágok mellett levő néhány egyeddel szemben. Ez a kb. egyhuszados arány is jól érzékelteti a lényeget: a Kuvasz elsősorban és alapvetően mindig a családok életében résztvevő, ősi őrző kutya volt.

6. Nem létezett "pásztorkutyás tenyésztés".

Nagyon fontos tétel, hogy amennyiben a pásztornak újabb jó kutyára volt szüksége, a határban élő néhány egyedből biztosan nem tudta megoldani a tenyésztéshez szükséges szelekciót! Több nemzedék esetén ez teljesen kizárt. Ezért szinte mindig a városban-faluban élő kutyákból vásárolt, vagy választott párt a meglévő kutyájának. Tehát ők sem folytattak "pásztorkutyás tenyésztést", hanem a teljes populációból válogattak.

7. A genetikai bázis a "zömből" és nem a specializáltak szűkebb köréből épült.

Szintén kiemelendő, hogy a teljes populáció felhasználása a jószágok melletti munkához történő tenyésztésben egy újabb következménnyel járt. Ugyanis a településeken belül élő Kuvaszok - értelemszerűen - nem a pásztorvilágra jellemző környezetben éltek! Ez világosan bizonyítja, hogy a jó Kuvasz nem egy speciális pásztorkutyás tulajdonságkészlettel, hanem az eredeti, ősi tulajdonságkészletével is (falkában való őrzőmunka nagyragadozók és emberi ellenség ellen) alkalmas volt a pásztorkutyás elvárások teljesítésére.

8. A Kuvasz, mint pásztorkutya 100-150 éves "minitörténete".

A "pásztorkutya" kifejezés Kuvaszra "aggatása" lényegileg a 100 évvel ezelőtt (nem régebben!) több magyar kutyafajtát első ízben leíró néhány személy, pl. Raisits Emil és Buzzi Géza munkájára vezethető vissza. Előtte a Kuvaszt kellemetlen támadékonysága és elterjedtsége miatt főleg "parasztkutyaként", esetleg "simafejű farkasebként", német nyelven pedig szintén "ungarische wolfshund-ként" (magyar farkaskutya - tehát a farkashoz termetben, szőrzetben hasonlító) emlegették. Vegyük észre, hogy ezekben a nevekben nyoma sincs a pásztorkodásnak! A "kuvasz" szót - mielőtt a Kuvasz fajta neve lett volna - egyébként is alapvetően negatív megjelölésként alkalmazták, mindenféle rosszul viselkedő, elhanyagolt kutyákra, sőt, léha emberekre értve is. A minden korban nagy megbecsültségnek örvendő pásztorok kutyáit ilyen elmarasztaló névvel illették volna? Kizárt. Raisitsék viszont a Kuvaszt német mintára a pulival és a komondorral együtt "juhász-, vagy pásztorkutyaként" kezdték elnevezni és így behatárolni. Részben az akkor uralkodó német kutyás rendszertani felfogás, részben a többi, a jószágok mellett valóban nagyobb arányban előforduló fajták (pl. puli) miatt, részben pedig a pásztorkodás egyfajta "romantikus" értelmezésének vonzása miatt történhetett ez így.

9. Téves FCI fajtacsoport besorolás.

Később az egyik nemzetközi kutyás szervezet (fci) fajta kényszerrendezési elvei véglegesen megerősítették a Kuvasz valójában helytelen besorolását az I. fajtacsoportba, a Juhász- és pásztorkutyák elnevezés alá, ráadásul a Kuvaszt azon belül is a juhászkutyák alcsoportjába téve, ahol pl. a német juhászkutyával (!) együtt szerepel. Az fci-nél természetesen nincs "ősi őrző kutyafajták" elnevezésű csoport, noha a Kuvasznak ott lenne a helye. Az fci döntéshozóinak a Kuvasz fajtát illető tudásanyaga hiányos, így nem érthetik, hogy milyen alapvető működések élnek a Kuvaszban (amik ráadásul a Gyémánt Kuvasz Kupán objektíve mérhetőek is). De nekünk, idehaza pontosan kell látnunk a Kuvasz valós értékeit, és az értékek arányait.

Mindezek mellett még egyszer fontos megemlíteni, hogy az elvi tisztázást követően a Kuvasz pásztorkutyaként történő értelmezése nem egy végzetes hiba, csak aránytévesztés és pontatlanság. Ha az felmerül egyáltalán, nyájak mellé történő "kihelyezésnek" csak megfelelő állatorvosi felügyelet, és korrekt, partneri viselkedés ill. folyamatos tájékoztatás mellett lehet helye. Valamint nemcsak keleti, de nyugati irányba is kiterjesztve az esetleges megállapodásokat. De nem ez a Kuvasz jövője. Két okból sem.

Egyrészt a nagyragadozók Magyarországra történő visszatelepítésének, általános elterjesztésének esélye nulla. Nagyhangúak tudunk lenni ebben a kérdésben, de csak addig, amíg nem a mi gyermekünknek kell a városszéli buszmegállóban várakoznia a téli estében, miközben visszatelepített farkasok, és medvék járják a környéket... El kell fogadnunk, hogy az emberi közösségek igyekeznek távol tartani maguktól a nagyragadozókat.

Másrészt a Kuvasz alapvetően és elsősorban egy ősi őrzőkutya és csak másodsorban pásztor eb. Tehát nem ez utóbbi erőltetése a fő csapásirány. Főleg, hogy - amint azt fentebb kifejtettem - az ősi őrző tudás foglalja magában a pásztorkutyázás később kialakult tudását és nem fordítva. Mindezek mellett itt is fontos kiemelni, hogy az elmúlt évtizedek küllemi szemléletének fajtaromboló hatásánál nincs rosszabb a Kuvaszra nézve.

... és még egy gondolat zárásként. A Kuvasz az Kuvasz. Nem komondor, nem kaukázusi, nem káj, nem kangal. A Kuvasz más, a Kuvasz valóban különleges. Aki a pásztorkutyázás lassan-lassan túlmagyarázott irányából érkezik, az ezt kevésbé látja, ezt csak a hosszú ideje és sokféle Kuvaszt ismerő Kuvaszosok értik igazán.

A Kuvasz tehát - immáron pontos és teljes megfogalmazásban - ŐSI MAGYAR ŐRZŐ KUTYAFAJTA, amit már kiforrott tudása és alkalmassága miatt a jószágok melletti szolgálatra is használtak. Ebből viszont az is következik, hogy a Kuvasz képességeinek mérése és fejlesztése sem a specializáció, hanem a szélesebb spektrumú, ősi képességek alapján történik. Pontosan ezért hoztuk létre a Gyémánt Kuvasz Kupát, ahol nem házilagos tesztekkel, hanem egységes, sztenderd, objektív rendszerben tudjuk vizsgálni a Kuvasz szerteágazó, ősi őrző képességeit. Ez a rendszer világosan méri és jelzi a problémákat, így mutatva a jövőbeni cselekvés útját.

Vajó Zoltán

(2022.)