Cart:

0 artículo(s) - Ft 0,00
No tiene artículos en su cesta de la compra.

¡Bienvenidos a nuestra tienda en línea!

III. A Kuvasz ősi őrző jellegének véglegesedése a félnomád életmódban

Az i.e. 1-2. évezred és az i.sz. XX. század közepe között


Idővel a rendkívül gyér népsűrűség növekedni kezdett, a családok, nagycsaládok egyre nagyobb csoportokba, törzsekbe tömörültek. A népesség koncentrálódásának helyein a jószágállományt célszerűbb volt nagyobb egységekben, összeterelve kezelni. Ekkor indulhatott be a különböző feladatok felosztásának folyamata is. A nomád családban kevés volt a munkamegosztás, szinte mindenki el tudott végezni minden munkafolyamatot. A kialakult kezdetleges (és időnként még mindig vándorló) településeken azonban kezdtek szakosodni a különböző feladatokra különbözőképpen alkalmas emberek. Kezdtek kialakulni a ma ismert szakmák ősi formái. A kialakuló kézművesség mellett igény támadt olyan emberekre is, akik kifejezetten a jószággal foglalkoztak és olyan kutyákra, akiket a családok mellől kiemelve a jószág őrzésére szakosítottak. A legerősebb ragadozóktól sem félő, kőkemény kutyáknak ebben az időszakban különösen nagy keletje volt. A jószágállomány kezelésével megbízott emberek a családoktól a legjobb őrzőmunkát végző kutyákat emelték ki és vitték őket az egyre növekvő létszámú jószágcsoportok mellé. Ezzel indult el a Kuvasz ősi történetének második nagy időszaka, a magyarok félnomád életmódjának aktív részeként. A Kuvasz ősi őrzőképessége a jószágot, vagyontárgyakat birtokló családok, nagycsaládok vándorló életmódja mellett formálódott ki. A ragadozókkal és emberi ellenséggel való kíméletlen, és sokszor egyre finomodó, ravasz, a kutya intelligenciáját a legmagasabb szintre érlelő munka végül olyan képességekkel ruházta fel a Kuvaszt, amire a kor pásztoremberei is felfigyeltek. Divatos dolog manapság ennek az ellenkezőjét állítani, de a Kuvasz már a pásztorkodás előtt rendelkezett azokkal a képességekkel, amiket ma gyakran - és tévesen - a pásztorkodás eredményének tartanak.

A pásztorok melletti munka csak egy specializáció, éppúgy, mint a vadászat, bár annál sokkal jelentősebb és korszakokon átívelőbb jelleggel. A Kárpát-medencébe érve a Kuvaszok félnomád életmódjából a vonulás, a folyamatos vándorlás és a ragadozók által a családot érő támadások nagy száma esett ki. A Kuvaszok azonban a falvakban is gyakran falkaszerű életmódban élhettek, és az őrzőmunkájukra továbbra is égető szükség volt. Emellett a településektől elkülönített jószágállományok melletti őrző, védelmező élet, a nagy Magyar pusztákon való napi akár 20-30 km-es vonulások ugyanazt a feladatot rótták a Kuvaszra, mint sokezer évvel azelőtt.

Tehát a pásztorok melletti munka a Kuvasz, mint őrző kutyafajta számára egy specializációként fogható fel. Fontos látni, és jól érteni, hogy a Kuvasz egy ősi őrző kutya, amit különleges képességei, értelme, keménysége, hevessége, és az idegenek felé mutatott megfellebbezhetetlen agresszitása miatt a jószágcsoportok őrzésével foglalkozók is kiválasztottak maguk számára. A "pásztor" kifejezés latin eredetű, a középkorban, tehát jóval a Kuvasz kialakulása után jött létre. Maga a megjelölés pedig hivatalosan csak az első fajtaleírások idején jelent meg. A nemzetközi kutyás szervezetek fajtakategóriái egy kényszerrendezés útján jöttek létre. Így került a Kuvasz a "pásztorkutya" besorolás alá. A Kuvasz alapvetően azonban egy ősi őrző kutya, amit a képességeinek sokoldalúsága miatt sok feladatra lehet használni, köztük a pásztorok melletti munkára is. Ezen a ponton szükséges tisztázni, hogy az évezredek során a Kuvasz éppen aktuális állományának zöme nem a kevés számú jószágcsoportok mellett állt szolgálatban, hanem a családok életében vett részt, azok személyi-, és vagyonvédelmét látva el. Egy átlagos középkori mezőváros határában nem volt 4-5 jószágcsoportnál több. Ezek jórészét sem Kuvaszok őrizték. Ellenben magában a városban, annak 20 utcájának mindegyikében volt átlagosan 20 ház, amik közül 4-5-ben biztosan volt legalább egy Kuvasz. Tehát míg a határban lehetett 3-4 Kuvasz, addig a városban, a családok védelmében nagyjából 100! A Kuvasz intelligenciája, kiemelkedő értelmi képességei az emberrel történő szoros kapcsolatban formálódtak ki, és ehhez a főfeladathoz köthetők. A Kuvasz értelmi képességeinek és fizikai szilárdságának jórésze tehát nem a pásztorkodásból ered! A már kiemelkedő képességű egyedeket viszont szívesen használták a pásztorok is...

Jelenleg a kifejezetten pásztorkodásra használt kutyák tenyésztését két részre oszthatjuk.

1. Az egyik módszer a nem fajtaspecifikus pásztorkutya tenyésztés. Ez annyit tesz, hogy az ilyen pásztor nem fajtát tenyészt, hanem kizárólag a számára fontos tulajdonságok meglétével foglalkozik. Ha az igényelt tulajdonságot egy keverék kutyában találja meg, azt fogja használni. A közeg, ahol ez a szelekciós munka folyik természetes, így maga a környezet részt vesz a szelekcióban, de ez a módszer nagyonis üzemszerű és megélhetés alapú. Jelenleg zömmel ilyen típusú szelekció zajlik például Erdélyben, a Kárpátok még megmaradt jószágcsoportjai körül. Tiszta fajtafalkát ott már nem lehet találni.

2. A másik a fajtaspecifikus pásztorkutya tenyésztés. Ez egy komplexebb munka, mivel itt egy adott fajtán belül kell megtalálni a szükséges tulajdonságokat. Ez a szelekciós magatartás a mai napig megfigyelhető azokon a területeken, ahol a nemzeti fajták egyedszáma még megfelelő szinten maradt meg, és ezzel egyidejűleg a pásztorkodás a ragadozók jelenléte mellett jelenleg is aktívan folyik. Ide tartozik Anatólia, az Olasz-, és a Francia Alpok, Franciaország déli, középhegyvidéki régiói, és a Pireneusok vidéke. Itt kell megemlítenünk a Kuvasz két leszármazottját, a Lengyel hegyikutyát, és a Tátrai csuvast is, amelyek esetében a pásztornak eszébe sem jut a fajtán kívülről pároztatni.

A Kuvasz a pásztorkodásból időt nyert és specializált tapasztalatokat kapott, bár abba eredetileg sokat, sőt, sokkal többet is vitt. A farkassal, medvével, sőt tigrissel való folyamatos, évezredes küzdelem hatalmas szelekciós nyomást helyezett a Kuvaszra, természetesen nemcsak a nyájak mellett, hanem már korábban, az ősi fajtajellegek kialakulása idején, aminek előnyeit akkor még a család biztonsága látta hasznát. Ennek a küzdelemnek két fő jellemzőjét emelhetjük ki.

- Egyrészt egy farkasfalka támadása során nem csupán a kár mértéke volt a tét. Az életbenmaradás forgott kockán! A küzdelem életre-halálra folyt!

- A ragadozókkal folytatott küzdelem másik jellemzője különös, már-már hátborzongató hatást kölcsönöz az életért való küzdelemnek. Ez a jellemző a találékonyság! A ragadozók ellen a családot, vagy a vadászatra induló gazdát, valamint a későbbi időkben a jószágot őrző Kuvaszok egy folyamatos, nem szűnő halálos játékban vettek részt, aminek a célja az volt, hogy túljárjanak a másik eszén.

 

Jószágokra ügyelve. Küzdelem farkassal, medvével: folytonos összpontosítás, tanulás és ravaszság életre-halálra.

 

Ebben a több ezer éves, folytonos küzdelemben alakult ki, finomodott a Kuvasz ma látható képességeinek túlnyomó része. Ezek közül a két legfontosabb:

1. Önmaga által kontrollált agresszió kifelé:

A jó őrzőkutya agresszióját éppen olyan szintre kellett beállítani, ami a legmegfelelőbb volt a ragadozók elleni küzdelemben. A jó őrzőkutya nem egy eszetlenül támadó gyilkológép! Az agresszióját nagyon erős belső kontroll alatt kellett tartania!

Jó példa erre az a típuseset, amikor az erdő széléről csak egyetlen farkas válik ki a falkából és igyekszik magával csalni a túlzottan agresszív kutyát. Az ilyen kutya első ránézésre jónak tűnik, hisz „egymaga nekimegy a farkasnak”, de a farkasok ilyenkor gyakran szánt szándékkal csalják magukkal a kutyát, és azt a farkasfalkához vezetve széttépik. Innentől eggyel kevesebb kutya őrzi a családot, vagy a jószágot, ezzel tehát a túl agresszív kutya kárt okozott nemcsak magának, de a falka egészének is, a többi kutyának és a gazdának és családjának. Az ilyen, túl agresszív, belső kontroll nélküli egyedeket már kölyökkorban próbálták kiszűrni és „értéktelenként” kizárni a folytatásból. A kívántnál kisebb agresszivitást mutató egyedeket szintén nem tűrték maguk mellett egyetlen kor Kuvasztartói és pásztorai sem. A fent vázolt farkastámadás helyzetében az az ideális, ha a kemény Kuvasz látva az ólálkodó farkast, távoltartja a család területétől, a jószágtól, de nem szalad utána, hanem jellegzetes, a többi Kuvasz által jól ismert ugatástípussal jelzi a ragadozó jelenlétét, a várható támadás irányát. Az odagyűlő többi kutya együttesen aztán könnyedén megóvja a nyájat vagy magát a családot a támadástól. A jól, okosan jelző Kuvasz pedig az együttes küzdelemben mutatja meg csak igazán az erejét, agresszióját. Nagyon fontos tehát, hogy a kutya képes legyen uralni a saját késztetéseit is!

Ily módon történt a Kuvasz máig is megcsodálható szintű, saját maga által beállítottan tökéletes mértékű, éppen szükséges agressziójának kialakulása.

2. Simulékonyság befelé:

A másik tényező a Kuvasz emberhez való viszonyának finomodása volt. Nyilvánvaló, hogy minden korszakban a Kuvaszok túlnyomó többsége nem a jószág mellett szolgált, hanem bent, a településeken. Az emberhez túlzott durvasággal közelítő kutya sem maradt sokáig életben, így ezek a tulajdonságok sem öröklődhettek tovább. A Kuvasznak az idegenekkel és a ragadozókkal szemben mind odakint a jószágnál, mind bent a településen a fent említett szükséges mértékű agresszióval kellett fellépnie. De ugyanezt az agressziót a legkisebb mértékben sem mutathatta a pásztor és/vagy a család egyetlen tagja felé sem! A farkasfalka alapvetően békés életét gyakran törik meg a dominanciaküzdelmek. Ilyet egyetlen Kuvasz sem engedhetett meg magának az embercsaládon belül élve! A család egyetlen tagja felé sem hangozhat el egyetlen morranás sem! Azt, hogy egy ilyen támadóerejű, a ragadozók ellen is hatékony „harcos eb” a mai világunkban is kedvesen a családtag felé fordulva kéri a simogatást, szintén az őseink következetes szelekciós munkájának köszönhetjük.

 

Két Kuvasz figyel az erdő felé. Amit ők őriznek, az biztonságban van!


Ilyen elvek mentén alakult ki részben mesterségesen, ember által irányítottan, részben pedig a természetes szelekció révén a ma előttünk látható Kuvasz. Az ősi őrzőkutyákkal mélyebben foglalkozók nagyon pontosan látják, a közismertség sajnálatos hiányában mégis ritkán oszthatják meg azt a tudásukat, a bizonyosságot, amely szerint a kutya, mint faj legmagasabb szintű tudáskészletével, és önálló döntésekre alkalmas értelmi képességével rendelkező fajtacsoportja kétségtelenül az ősi, Belső-Ázsiából származó kőkemény őrző kutyafajtáké, mint amilyen a Kuvasz is. A kutyafajtáknak ez a csoportja nagyon magasan emelkedik ki a többi fajta közül!

Ebből is kitűnik, hogy micsoda kincs, micsoda több ezer év alatt felhalmozott tudás, értelmi képesség, érték rejlik a Kuvaszban!